Kezdőoldal

Névadónk

Iskolánk

Munkaközösségünk

Diákok

Képtár

Tanév szerkezet

100 éve született iskolánk névadója   - kiadvány - 

Magyar Örökség Díj

Venczel-emlékdíj























Domokos Pál Péter így méltatta:
 "Alázatossággal, becsülettel és vallásosságával népe megbecsüléséért cselekedett kezdettõl fogva. Minden lépése a népéért való volt, minden akarata, minden szándéka, hogy valamiképpen segítsen."



Venczel József

(Csíkszereda, 1913–Kolozsvár, 1972)

  Szociológus, a néprajzzal szorosan eggyé forró erdélyi magyar társadalomkutatás úttörő jellegű művelője. Iskoláit Csíkszeredában és a kolozsvári egyetem jogi karán végezte. 1937-tól az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet, 1941-től az Erdélyi Tudományos Intézet munkatársa. 1946–49 között egyetemi tanár és főlevéltáros. 1969-től haláláig a Babeș–Bolyai Tudományegyetem tudományos kutatója volt. Alapos néprajzi, szociológiai, statisztikai tudással megírt dolgozataival, szervező munkájával (pl. a bálványosváraljai kutatások) jelentős szerepe volt a két világháború közötti önismeretre törekvő erdélyi társadalomkutatásban, majd a hatvanas években az újra fellendülő erdélyi szociológiában. A falukutatás módszertani kérdéseivel és a demográfiai változásokkal foglalkozó tanulmányai és cikkei a romániai és magyarországi sajtóban jelentek meg.

Főbb művei:

  • A falumunka és az erdélyi falumunkamozgalom (Kolozsvár, 1935)
  • Öt oltmenti székely község népmozgalma (Kolozsvár, 1937) 
  • A falukutatás módszertanának vázlata (Kolozsvár, 1941) 
  • Az önismeret utján. Tanulmányok az erdélyi társadalomkutatás köréből (Bukarest, 1980).

Venczel József: Akarjuk az egész embert!

(Néhány szó az önképzés szükségességéről)

részlet

" Fiúk, abból, hogy magyarközépiskolások vagytok, igen sok kötelesség áramlik reátok. Ìgy mindenekelőtt bele kell illeszkednetek a magyar gondolatba, életté kell tennetek magatokban a magyar szellemiséget. Éppen ezért ne tekintsétek külön tehernek a mai túlzsúfolt órarend mellett sem azokat a tantárgyakat, amelyek ezt a magyar szellemiséget közelebb akarják hozni tihozzátok.

           1. A magyar nyelv - anyanyelvünk, de ne felejtsük el, hogy szépen és helyesen magyarul beszélni és mindenekelőtt szépen és helyesen magyarul fogalmazni nem velünk született sajátság, hanem el kell sajátítanunk, meg kell tanulnunk - még akkor is, ha alig adódik idő és alkalom reá.

        2. Lelkesen kell szeretnünk tehát a magyar órákat, ahol a magyar nyelvet megtanulhatjuk s megismerkedhetünk a magyar szellem alkotó kitűnőségeivel. Ne tekintsük tehát tantárgynak a magyar nyelvet és irodalmat, hanem az "egész ember" kialakításának legfőbb eszközét, az önképzés alkalmát lássuk benne. S éljünk is vele. A házi dolgozatok megírásában, a magyar klasszikusok olvasásában, sőt magyar tanárunk leckéiben is szent és nagy kötelesség teljesítését lássuk. 

             3. És így lelkesedjünk népünk történelmi múltja iránt is, melynek jelentőségét ki kell éreznünk és meg kell látnunk a világtörténelem utolsó egy ezredévében, habár legtöbbször csak néhány szó, néhány esemény vagy csak nagyjaink puszta neve az, ami elénk tárja.

        Egyszóval lelkiismeretünk indítására minden eszközzel és utolsó csepp időnk arra fordításával is ápolnunk kell a magyar szellem belénk oltott kis csemetéjét, hogy a magyar középiskolás kötelességteljesítésében öntudattá, a magyarság hivatástudatának fontos részévé váljék - önképző munkánk eredményeként."

Venczel József életéről még olvashatunk: itt